Zalai jellegzetességek

Krumpliprósza, kőtt rétes, kerekrépa főzelék, dödölle…. vajon ki ismeri ezeket az ételeket? Erős a gyanúm, hogy akinek ezek a nevek mind ismerősek, onnan származik, ahonnan e cikk írója: a csodaszép Zala megyéből. Lessünk hát be ennek a varázslatos vidéknek a konyhájába – a teljesség igénye nélkül, hiszen erre kevés lenne egy cikk!

Alapanyagok

A paraszti konyhára jellemző alapanyagok a magyar gasztronómiában, ha egységesnek nem is mondhatók, de erősen hasonlóak minden régióban. Vannak ugye a ház körül megtermelhető zöldségek, gyümölcsök, a húst pedig a háztájiban nevelt állatok adják. Erre az önellátásra rendezkedett be a magyar konyha évszázadokon át vidéken. Előfordul, hogy a tájegység földrajzi elhelyezkedése tovább szűkíti vagy bővíti a felhasználható alapanyagok tárházát. Zalában az erdők megyéjében például, sokszor használt és nagyon kedvelt alapanyag a gomba. Sokféle gomba terem itt, amelyet hosszú idők óta fogyasztanak szívesen: pörköltnek a galambicát vagy a rókagombát, levesnek a vargányát, az őzlábgombát kirántják, a lila pereszkét savanyítják. A vargányát vagy a trombitagombát megszárítják és ledarálják – később remek mártás készül belőle.

Az alkalmakról

A paraszti élet kevéssé szólt kulináris örömökről, hovatovább mindig terített asztalról sem igazán. A mindennapokban egyszerű, szinte puritán ételek voltak napirenden: hétköznap hús nélkül étkeztek általában, a húsféle az ünnepek, alkalmak és a vasárnapi ebéd része volt. Mik is voltak az ünnepek? Természetesen ott volt a karácsony és a húsvét, a két nagy keresztény hagyományból fakadó ünnep. Emellett pedig minden olyan esemény, amely családi ünnep, pláne nagycsaládi ünnep volt igazi traktákkal járt. Gondolok itt a lakodalomra: mint minden régióban, itt is hagyományosan jellemző a lakodalmas ételek fajtái, valamint azok pontos sorrendje. A lagzi húslevessel kezdődik, szigorúan hosszú tésztával – amit annak idején természetesen háznál készítettek – ezt követi a főtt hús, főtt zöldségek és a mártások sora. Ami minden zalai lakodalomban várható, az a paradicsommártás, a fokhagymamártás és a zsemleszósz. Már itt eléggé jóllakik az ember, de ezután jön a rétes – ennek külön fejezetet szentelnék. A rétes után a sült húsok, töltött hús, rántott hús, többféle köret és savanyúság következik majd a sütemények, torták.

Alkalomnak számított a temetés, a keresztelő, de a kisebb ünnepek névnap, születésnap is. Zala a mai napig igazán vendégváró és vendégmarasztaló megye. Ne felejtkezzünk el a disznóvágásról sem: ez a hagyomány a napjainkban is él a térségben. Hurka, kolbász, disznósajt, töpörtyű – a tradicionális húsételek ünnepe ez.

A krumpli mennybemenetele: dödölle és prósza

A dödölléről már találnak receptet oldalunkon olvasóink, mindenképpen javasoljuk kipróbálásra. A lehető legegyszerűbb alapanyagokból készülő étel mindenkinek belopja magát a szívébe, pedig igazán nem valami arisztokratikus típus: krumpli, só, liszt, zsír, hagyma esetleg szalonna, na és tejföl. Ha már kóstoltuk, ne hagyjuk ki a prószát sem: ez reszelt krumpli kefirrel (régen aludttejjel) és sóval kis liszttel összeforgatva, nagy tepsiben megsütve – némi zsírral előtte kicsit meglocsolták. Persze lehet tovább bonyolítani, hagymával, szalonnával, kinek mi tetszik – de pont az a nagyszerű benne, hogy ezek nélkül is nagyon finom.

A rétesekről is essen szó

Hogyan lehet a rétes kőtt és milyen, amikor kihúzzák a rétestésztát? Előbbinek receptjét már megosztottuk az oldalon: igazi, hamisítatlan kelt tészta, a nagymamák praktikáival megfűszerezve, erősen kipróbálandó. Ha már kelt tésztákkal próbálkozunk a kalácsot se hagyjuk ki! A rétes pedig, a klasszikus, amit ismerünk itt is sok munkával készült és készül. A rétestészta nyújtása és töltése igazi művészetnek minősült – mégis, milyen egyszerűnek tűnt gyerekfejjel. Emlékszem nagyanyámra, aki képes volt – a már említett – disznóvágás közepén nekiállni rétestésztát nyújtani, mert a hentes arra kívánt rá. Gondoljuk csak el, hogy mi mikor állnánk ennek neki csak úgy…

A fáradozást pedig nagyon megéri, hiszen a variációk száma végtelen: lehet almás, meggyes, túrós, de káposztás és tökös-mákos is – ez csak néhány példa volt.

És még egy kipróbálandó

Ha ezek a tippek még nem elegendőek, azt javaslom, képzeljünk el egy nagyon igénytelen növényt, egy répafélét, amiből a legfinomabb főzelékek egyikét készítik ezen a vidéken. A kerekrépa, másik nevén tarlórépa alapvetően takarmányozásra használt fajta, akár háziállatoknak otthon, akár a vadaknak az erdőgazdálkodásban. Ez a hidegtűrő, bő termésű növény azonban emberi fogyasztása is alkalmas, sőt: igen ajánlott. Friss savanyúságként nyersen is fogyasztható, téli és kora tavaszi időszakban remek vitaminforrás. A retek helyettesítésére is használható, de ki lehet rántani és hordóba is el lehet tenni, savanyítva. Ami viszont a mi ajánlatunk az a tejfölös kerekrépa főzelék füstölt hússal. Egy fenséges, nagyon finom egyszerű egytálétel, ami után még ebben a szürke télben is jókedvre derülünk. A receptet nemsokára megosztjuk! Ugye várjátok már?

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter