A karácsonyi édesség, amit a magyarok tettek híressé

A 18. századra a magyar polgári családok lakásaiban már szokás volt karácsonyfát állítani a fogadószobában – másik nevén a szalonban. A dekoráció valamilyen édesség volt, amit selyempapírba, sztaniolpapírba csomagoltak. Innen ered tehát az elnevezés: szaloncukor. (Jókainál “szalonczukkedli”.) A szaloncukor sokáig fondant-ból készült. Ezt a cukorfajtát a francia cukrászoknak köszönhetjük és először a 16. században készítették. Francia közvetítéssel előbb a német cukrászatokat hódította meg a fondant használata, majd onnan érkezett Magyarországra az 1800-as évek végén.

Mi magyarok kapcsoltuk össze a két hagyományt, nálunk lett a karácsonyfadíszek alapja a szaloncukor.

Nem lehet akármi szaloncukor

„A szaloncukor a karácsonyi ünnepkörhöz kötött, hagyományos termék, amely meghatározott szem-nagyságú, két végén rojtozott selyempapírba és színes alufóliába vagy fóliába/fémgőzölt fóliába, pillangós zárással, szemenként csomagolt édesipari készítmény. A kiszáradás megakadályozására és az élvezeti érték növelésére a szemeket védőbevonattal (kandiszréteg vagy csokoládé-, illetve egyéb bevonat) látják el.” – így szól a hivatalos bejegyzés a Magyar Élelmiszerkönyvben.

Így készül

A szaloncukor eredetileg tehát fondant-ból készült, amit magyarul olvadó cukorként is emlegettek. A fondant lényege, hogy nyújtható, formázható, alakítható cukormasszát kapunk. Eleinte lábasokban főzték, a 19. századtól megjelentek a fondant készítő gépek – ekkorra tehető a gépesített szaloncukorgyártás elindulása is.

Manapság attól függően, hogy milyen fajta szaloncukor készül, a gyártásuk is eltér némileg. A mártott cukorhoz először elkészítik a fondant (vagy marcipán, stb.) alapot, formázzák, majd legalább 20%-os kakaótartalmú csokoládéval és bevonó masszával mártják. Ezután lehűtik a szemeket és csomagolják. A töltött szaloncukroknál először krémet készítenek, majd ezt töltik bele egy előzőleg elkészített csokihüvelybe, és egy csokiréteggel zárják le az alját. Általában 50-50 % a csokoládé bevonat és a különféle ízesítésű krém aránya. Talán a legismertebb a zselés szaloncukor. A zselét először főzik, kristálycukor, pektin és ízesítéstől függően egyéb összetevők segítségével. Ezután melegen formázzák, és amikor megszilárdult, minimum 20%-os kakaótartalmú bevonóval vonják be.

 

Hagyományaink és az új kor szelleme

A 19. század végére már a legnagyobb becsben tartott karácsonyi édesség volt a szaloncukor. Tehetős családok cukrászatokból rendelték meg a finomságokat. A híres cukrászatoknak biztosan volt egy vagy két titkos receptjük. A kevésbé tehetősek otthon készítettek házi receptúrákból szaloncukrot, de egy biztos: a családi karácsonyfáról nem hiányozhatott. Nemcsak mint édességet, de a papírját is nagy becsben tartották. Voltak, akik évekig őrizték a csomagolópapírt, és többször is felhasználták. A csomagolás azért is volt külön érték, mert sokáig – még ha magát a cukorkakészítést gépesítették is – megmaradt kézi munkának. Az 1980-as évekig nem igazán volt változatos a kínálat, a különleges ízesítések és töltelékek csak ekkortól jelentek meg. Az pedig, hogy manapság az édességgyártóktól szinte ömlik ránk a szaloncukor az évnek ebben az időszakában, mindennél árulkodóbb.

De honnan tudjuk, melyik a jó?

Ha valaki nemcsak azért vesz szaloncukrot, hogy az a fán harmonizáljon a díszekkel, hanem az ízre és a minőségre is hangsúlyt fektet, alaposan körül kell néznie, és mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia. Az olcsó és rossz minőségű szaloncukrok 500-1000 forintért kaphatók, a márkázott termékek biztosan 1000 forint felett. A prémium kategóriáért pedig akár 2000 forintot is elkérhetnek dobozonként. Soha ne vegyünk sérült csomagolású, nyomott árut! A nagyon olcsó mindig gyanús a szaloncukrok esetében. Nézzük meg a kakaótartalmat, az összetevők listáját, keressük a “tiszta” alapanyagokat (pl, marcipán, karamella esetében), az aromák és ízesítők helyett.

Szólj hozzá