Amikor a hit kötelez – Szabó Malom

Van egy százéves hagyománnyal rendelkező család, akik immár négy generáció óta viszik a molnár mesterséget. Ez már önmagában is figyelemre méltó, de a család eltökélten hisz a hagyományos technológiában. Igaz, soha nem fognak nagyüzemi mennyiséget előállítani, de ezt egy cseppet sem bánják. A szigetszentmiklósi Szabó Malomban jártunk.

A család történetének kezdetei a századelőre nyúlnak vissza. A mostani ügyvezető Harmati László dédnagyapja, idősebb Szabó József 1919-ben alapította a malmot. Egy merész döntéssel kivágatta a családi szőlőt, és annak helyén felépítette az üzemet. Ugyanebben az évben megszületett a fia, ifj. Szabó József, aki 20 éves korában már be is állt a malomba. Ő már beleszületett és beletanult a molnárkodásba, és fiatal korára elismert szakembernek számított. Közben fejlődött az üzem, tudtak gépeket venni. Nem sok olyan malom van ma Magyarországon, ahol régi Ganz hengergépek dolgoznak, amelyeknek a prototípusait 1865-ben gyártották – amikor ezek a gépek idekerültek, csúcsminőségűnek számítottak.

Az államosítás során elvették a családi üzemet, ám mivel nem találtak szakembert, aki értett volna a gépekhez, ifj. Szabó Józsefet hívták vissza, igaz, már nem tulajdonosként, hanem üzemvezetőként.

“A molnár mesterség megbecsült szakma volt, mert a molnárnak sokoldalúan képzett embernek kellett lennie. Minden malom más technológiával dolgozott, ezért szükség volt a komplex szakmai ismeretre. Nemcsak azt kellett tudnia, hogyan kell megőrölni a búzát, hanem mezőgazdasági ismeretekkel kellett rendelkeznie, valamint a gépek karbantartásához, működéséhez és adott esetben megjavításához is értenie kellett. Ez ma is így van.” – mondja Harmati László, aki maga is a nagypapától tanulta meg a molnárszakmát, s mellette elvégezte a Kertészeti Egyetem élelmiszermérnöki szakát. A nagypapa szaktekintélyét az is bizonyítja, hogy a Szabó Malom az ötvenes évek után tanmalom lett, ahol malomipari technikusokat képeztek.

Amikor azt kérdezem, miért nem cserélték le a gépeket modernebb, korszerűbb típusokra, Harmati László azzal érvel, hogy ezek az eszközök olyan időkben készültek, amikor egy gép élettartamát több száz évben és a megbízhatóságban mérték. Másrészt, ha meg is hibásodnak, leginkább csak valami kopó alkatrészt kell kicserélni bennük. Ezeknek a beszerzése kissé időigényes ugyan, de minden szerelést meg tudnak oldani ők maguk. A molnárnak ehhez is értenie kell. A Szabó Malom nem számítógéppel vezérelt, hanem hagyományos technológiával dolgozik. Prémium minőségű búzát őröl, amelyet saját laboratóriumban minősítenek. Az itt készült liszt ízben, állagban értékesebb alapanyag. Az elveik tehát egyszerűek és egyértelműek: hagyományos technológiával, a legjobb minőségű búzából, adalékanyag-mentes, nagyon jó minőségű lisztet készíteni. Kompromisszumok nélkül. Őket igazolja, hogy a náluk készült lisztet használják a legjobb magyar kézműves pékségek (pl. Marmorstein, Jacques Liszt, Búzalelke, Panificio il Basilico, Pékműhely) és olyan nagynevű cukrászdák is, mint például az Auguszt és a Nándori.

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter