Mák és dió, a karácsony kihagyhatatlan párosa

A dió és a mák a karácsony legfontosabb alapanyagai közé tartozik. Ismerjük meg jobban ezeket a finomságokat, hogy megtudjuk, miért is van ott a helyük az ünnepi asztalon!

Apró fekete csodaszer: a mák

A mák a görög mitológiában a termékeny föld istennőjének, Démétérnek a szent növénye volt. Érdekes, hogy a görög mitológiában az alváshoz és a halálhoz kapcsolódik a mák fogalma, Keleten és a mediterrán térségben már az ókorban felismerték a mák természetes görcsoldó, fájdalomcsillapító és narkotikus hatásait. Kabay János 1931-ben oldotta meg először bizonyos alkaloidok (morfin, kodein és papaverin) kinyerését a mák tokjából – innentől a mák a gyógyszeripar egyik legfontosabb alapanyagának számít.

Rengeteg aminosav, vitamin és ásványi anyag található ebben az apró kis fekete szemben: foszfor, magnézium-, vas-, és kálcium. Utóbbi miatt ajánlják a csontritkulás megelőzésére. Jelentős az olajtartalma is, a hidegen sajtolt mákolaj salátákra, ételek ízesítésére is kiváló. Az egész mákot hűvös helyen zacskóban vagy dobozban tárolhatjuk, de a darált mák szinte azonnal avasodásnak indul, ilyenkor automatikusan megkeseredik.

Mint a legtöbb apró szemű termény (pl. lencse, rizs) a mák is a gazdagság, bőség, végtelenség, ajándékozás jelképe. Ezért van helye a karácsonyi asztalon valamilyen formában. Ha mák, akkor pedig az egészen egyszerű mákos csíktól (másik nevén mácsík, azaz mákos tészta), a mákkal töltött kalácsokon, bejglin át egészen a gazdag flódniig terjedhet a kínálat.

A mágikus dió

Már Hippokratész, az orvostudomány atyja is kiemelte, hogy a dió az egyik legegészségesebb gyümölcs, amit érdemes naponta fogyasztani. A karácsonyi időszakban pedig nemcsak jótékony hatásai miatt kap kiemelt szerepet, hanem azért is, mert az egyik legfontosabb szimbólum az ünnepi alapanyagok között.

A csonthéjas gyümölcs az egész világon elterjedt, eredetileg Perzsiából származik. Az őszi-téli időszak a dió szezonja, de egész évben fogyaszthatjuk, ha megfelelően tároljuk. Könnyen eldönthetjük, melyik a friss, húsos dió: ha megrázzuk, és kotyog, valószínűleg száraz a belseje. Ha megtörjük, a friss dió színe világosbarna, élénk színű, ha sötétebb, fáradtabb, akkor valószínűleg öreg.

Hűvös helyen héjában tárolhatjuk, és csak annyit törjünk meg, amennyit elfogyasztunk. Ha tört diót veszünk, szintén hűvös helyen tároljuk, de ne túl sokáig, mert megavasodhat. A hűtőben tárolás nem tesz jót a benne található esszenciális zsírsavaknak!

Nemcsak az ókori görögök és rómaiak fogyasztották előszeretettel (például mézzel és borral elkeverve), de a nép gyógyászatban is kiemelt helye van. Ez nem meglepő, hiszen beltartalmi értékei alapján valóban az egyik legértékesebb gyümölcsfélével van dolgunk. Omega-3 zsírsavat, fehérjét, ásványi anyagokat (folsavat, mangánt, rezet, káliumot, kalciumot, vasat, magnéziumot, cinket és szelént), E- és B-vitaminokat tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, összehúzó hatású. Védi a szív- és érrendszer egészségét, segít egyensúlyban tartani a koleszterinszintet. Javítja a memóriát és a koncentrációt, segíti a bőrregeneráló folyamatokat. A dió ennek a rengeteg jó tulajdonságának köszönhetően általánosságban az egészség és a bölcsesség szimbóluma.

A karácsonyi ünnepkörben kihagyhatatlan alapanyag. Nemcsak a bejgli, a flódni és a többi sütemény hozzávalója, hanem fontos Krisztus-jelkép is. Ahogy a dióbél a héjában, úgy rejtőzködött a Megváltó Anyja méhében, majd sziklasírjában – hangzik a jelkép magyarázata, és máris érthető, miért volt kiemelt szerepe a karácsonyhoz köthető népszokásokban.

A tisztaszobában felállított ünnepi asztalon helye volt a diónak is: úgy tartották az egész házat, az egész családot megvédi a rontástól. De jósoltak is belőle: az egészséges dió egészséget, a rossz belsejű termés betegséget vagy halált jelentett. Karácsony estéjéhez hozzátartozott a diószórás szokása is, amikor a szoba minden sarkában átlósan diót dobtak, miközben a család tagjai keresztet vetettek a négy sarok felé. Ez nem más, mint egyfajta ajándékozási rituálé: a világ minden sarkába, minden embernek egyformán jut a jóból. (A diószórás máskor a legények csínytevése volt, amivel a karácsonyi misére igyekvőket vagy magát a papot dobálták meg, hogy aztán összekapkodják a diókat a földről.)

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter