Birs, a későn érő típus

Biztosan sokunknak van emléke arról, ahogy a nagyszülői házba lépve azonnal megcsapja az orrunkat a szekrény tetején sorakozó birsalmák jellegzetes illata. A gyönyörű, sárga színű, késő őszi gyümölcs természetes dekorációs elemnek sem utolsó.

De nem elsősorban díszként pihent a szekrény tetején, hanem mert kimondottan jót tesz neki egy kis utóérlelés. A birs a barackhoz hasonlóan a rózsafélék családjába tartozik. Érdekes, hogy a tavasszal – kora nyáron virágzó fácska gyümölcse nyáron még szürkésfehér, szőrös, és nem igazán szép, késő őszre viszont az egész fa aranysárga színben pompázik. Még egy érdekesség, hogy a termést nevezik birsalmának és birskörtének is – attól függően, hogy melyikre hasonlít jobban az alakja. Ráadásul az a fa, amelyik egyik évben alma alakú gyümölcsöt hozott, következő évben meglephet bennünket körteformájúakkal is.

A birs valójában egy méltatlanul elfeledett és mellőzött gyümölcs. Tápértéke, a belőle készíthető finomságok és a már említett szépsége miatt is sokkal előkelőbb helye lehetne a konyhánkban és az asztalunkon. Szüretelni általában késő ősszel, októberben, novemberben lehet. Jól tárolható, akár hidegben is, a hideg kamránkban vagy az erkélyen – az sem baj, ha kicsit megcsípi a dér, sőt.

Ez az egyik olyan gyümölcsünk, amit nyersen nem fogyasztunk, (vagy csak a nagyon különc ízlésűek) mert az íze olyan fanyar, hogy összehúzza a szánkat. Feldolgozva népszerűbb, de valószínűleg csak a nagyon lelkesek és kitartóak szeretnek vele foglalatoskodni, mert nehéz előkészíteni. A gyümölcs héjáról először is le kell dörzsölnünk a szőröket. Ezután egy nagyon éles késsel, és főleg, nagy elővigyázatossággal tudjuk darabolni a kemény húsú gyümölcsöt. A birs a zord idők termése, nem adja magát könnyen. Ha birsalmasajtot vagy lekvárt készítünk belőle, a gyümölcshúsra és a héjára is szükségünk lesz, ezért nem hámozzuk meg, csak eltávolítjuk a hibás részeket. Az egyik legnagyobb pektintartalmú gyümölcs: ez az a növényi rostanyag, ami közvetlenül a héj alatt bújik meg, s amitől sűrű lesz a lekvár és a birsalmasajt. Szerencsére az utóbbi időkben a gasztronómia felfedezte magának: vadhúsok mellé kiváló mártások, chutney-k, kompótok készülnek belőle, de pitékhez, morzsasüteményekhez is remekül használható.

Rengeteg egészségvédő hatása van: erősíti az immunrendszert, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, vérserkentő, májtisztító, bőrtisztító, bőrnyugtató, emésztést serkentő és kedélyjavító.

Minden izgalmas sztori egy almával kezdődik. Egyes bibliafordítók szerint a paradicsomi tudás fájáról szedett tiltott gyümölcs is birsalma volt. Vagy vegyük a trójai háborút, aminek az előzménye a három istennő, Aphrodité, Athéné és Héra versengése volt. Azon kaptak hajba (Erisznek, a viszály istennőjének “segítségével”), hogy melyiküket illeti meg a Heszperidák kertjében szedett aranyalma. Ítélőbírónak a legszebb földi férfit, a trójai Páriszt kérték fel. Aphrodité minden taktikát bevetett, hogy ő legyen a szépségkirálynő, Párisznak ígérte a világ legszebb halandó nőjének, Szép Helénának a kezét. Egy apró bökkenő volt ugyan a történetben, nevezetesen az, hogy Heléna a görög király, Meneláosz felesége volt. Párisz megszöktette Helénát, a folytatás pedig a trójai háború volt.
De az almára visszatérve: az a bizonyos aranyalma állítólag birs volt…
A legendákon és mítoszokon túl, annyit azért érdemes tudni róla, hogy több mint négyezer éve ismerik és termesztik az eredetileg Perzsiából származó gyümölcsöt. A görögöknek és a rómaiaknak komoly szerepük volt abban, hogy elterjedt az európai kontinensen is. Magyarországon először egy 14. századi kéziratban említik.

Szólj hozzá