Dödölle. Egy étel, amelynek a nevét egy gyerekmondókának köszönhetően sokan ismerik, mégis kevesen tudják, vagy merik elkészíteni. Még itt Zalában - ahol ennek az ételnek talán a legnagyobb hagyománya van - is sokan vannak, akik nem állnak neki dödöllét készíteni, mert macerás és könnyen el lehet rontani.
Lássuk a titkokat!
Jó dödöllét nem lehet új burgonyából készíteni, mert az túl vizes lesz és nem tudjuk majd megformázni.
A klasszikus recept a következő:
1. A burgonyát vékony karikákra szeljük és feltesszük főzni annyi sós vízben, ami egy ujjal felette van. Addig főzzük, amíg szinte szétesik.
2. Ekkor hozzátesszük a lisztet és jön a leglényegesebb mozzanat, hogy nem vesszük le a tűzről, hanem a pépesre főtt burgonyát addig dolgozzuk el a liszttel, amíg egynemű tészta lesz belőle és elválik az edény oldaláról. Ennél a pillanatnál a liszt is megfőtt már. Az öregek azt mondják akkor jó a dödölle, ha csepeg a padlás, vagyis aki készíti, annak a veríték folyik a homlokáról.
3. A kész masszát hűlni hagyjuk, majd három centi vastagon rásimítjuk egy kistányérra, onnan pedig evőkanállal szép gombócokat készítünk belőle. A történetnek még nincs vége, hiszen most jön a lényeg: az ízesítés.
4. A nagy klasszikus recept szerint a kockázott vöröshagymát zsíron aranysárgára megsütjük, majd kiszedjük a zsírból. Beletesszük a dödölléket, azokat is minden oldalon megpirítjuk, majd összekeverjük a hagymával és tejföllel locsolva tálaljuk. A vöröshagymás változat mellett lehet túróval, vágott zsírral, sült szalonnával is tálalni, sőt láttunk már olyat, aki édesen, mákkal szórva ette. A dödölle tipikus egytálétel volt századokon át, de ma már köretként is használják, jó kísérője a vadpörköltnek.