A sokoldalú bab

Az egyik legegyszerűbb konyhai alapanyag, ami még olcsó is. Igazi szuperélelmiszer, hiszen tápanyagban, fehérjében, rostban és vitaminokban is gazdag. Minden szezonban hozzáférhető, és nagyon kreatívan variálható.

Az egész világon alapélelmiszer

Maga a bab növény rendkívül sokféle formában létezik. A pillangósvirágúak közé tartozik, és jellemzője, hogy terméseit hosszúkás hüvelytokban érleli. A babfélék eredetileg Mexikó és Peru környékén voltak őshonosak, de az egész világon elterjedtek. Már az ókorban is ismerték és kedvelték például az egyiptomiak: a fáraók sírjába babot is bekészítettek, hogy az uralkodó jóléte a túlvilágon is biztosított legyen. A görögök Apollón istennek ajánlottak fel áldozatként fehérbabból készült levest, a rómaiak minden lakomán fogyasztottak valamilyen babos fogást, rengeteg variációban ismerték és használták. A Fabius név pedig egyenesen a latin ’faba’ azaz ‘bab’ szóból származik. Kolumbusznak köszönhetően aztán a korábban ismert fajták mellé még számtalan új babféle is megérkezett az öreg kontinensre, és a francia, spanyol, portugál, olasz konyhában is az egyik leggyakrabban használt zöldségféle lett. Magyarországra a 16. században került olasz közvetítéssel, akkoriban török borsónak nevezték, és igazi ínyencségnek számított.

Felsorolni is nehéz hány fajtája létezik, a teljesség igénye nélkül: lóbab, vesebab, tarkabab, római bab, gyöngybab, menyecskebab, borlotto, pinto, limabab, vörös vesebab, cannellino, feketebab.

Babos szokások és hiedelmek

Az égig érő paszuly meséje sokat elárul a növény természetéről: ha hagyták, a kúszóbab igen magasra megnőtt. Egyes helyeken a szőlőkarók mellé ezért ültettek babot, egyszerűen csak hagyták felfutni rá, a növény pedig gazdagon termett. A kényelmi szempontok mellett persze sok jótékony hatása is volt ennek a módszernek: a bab gyökerében élő nitrogéngyűjtő baktériumok a szőlőnek is jót tettek. A soproni borvidéken a szőlősgazdákat poncichternek is nevezik – ez a német Bohnenzüchter, babtermelő szóból ered. A mondás, miszerint “a babot nem a levéért főzzük” arra utal, hogy sok fajtának mérgező a héja, így a főzővizet le kellett önteni róla. A karácsonyi népszokásokban szinte minden vidéken találunk valamilyen babos ételt is a menüben. Ez egyrészt a böjtre utalt, másrészt, mint minden apró szemes termény, a bab is a gazdagságot jelképezte.

A bab is hús

Bár ez a kifejezés inkább arra utal, hogy valamitől többet várunk, mint amit valójában ad, azért nem véletlen, hogy valaha párhuzamba állították ezt a két táplálékot. Hússzegény időszakokban ugyanis a hüvelyesek kiváló fehérjeforrásnak számítanak, de emellett szénhidráttartalmuk is kiemelkedő. A paraszti konyhában a vasárnapi ebéd hagyományosan húsos volt, de előtte szombaton gyakran került valamilyen babos étel az asztalra. A bab alacsony energiatartalmú hüvelyes, viszont szinte az összes fontos nyomelemet tartalmazza: folsavat, vasat, cinket, kalciumot és magnéziumot. Az egyik legjobb alapanyagnak számított a téli vitaminszegény időszakokban. Csonterősítő, emésztésjavító, fejfájás csillapító és erős vízhajtó hatását is kiemelhetjük, tehát csak óvatosan azzal a lesajnáló szólással.

Így használjuk a konyhában

Ahogy említettük, nyersen a bab héja méreganyagokat tartalmazhat, ezért minden esetben főzéssel kell előkészítenünk. A szárazbabot azért áztatjuk be, hogy a héj nedvességtartalmát kiegyenlítsük, így gyorsabban puhul majd meg és kevésbé repedezik a héj. Érdemes főzés előtt átöblíteni és átválogatni. A gázképződést okozó vegyületek is lebomlanak főzés közben. Amikor szárazbabot veszünk, nézzük meg alaposan a csomagolást: nem lehet párás nedves. Ha a babszemeken apró kis lyukakat fedezünk fel, akkor nagy valószínűséggel zsizsikes. A jó minőségű szárazbab kamrában, száraz helyen jól záródó dobozban hosszú ideig eltartható. Jó, ha tudjuk, hogy a friss és a régebbi szárazbab főzési ideje eltér – figyeljünk erre készítéskor. A szárazbabot csak akkor ízesítsük, amikor már megpuhult, mert a fűszerek, só csak elnyújtja a puhulás idejét.

A babot rendkívül sokoldalúan használhatjuk: leves hozzávalójaként, pürésítve akár szendvicskrémnek vagy mártogatósként, esetleg köretként. Vegetáriánusok körében kedvelt a babfasírt is. És akkor a nagy klasszikusok: a csilis bab, a minestrone, a sólet, a csülkös bab, a babgulyás vagy bármelyik kedvenc babos salátánk – a sort a végtelenségig folytathatnánk.

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter