Csicsóka: takarmányból a csúcsgasztronómiáig

Nagyon régi és fontos növénye az emberiségnek, bár valamiért évszázadokon át mostoha sors jutott neki. A legnagyobb hiba, hogy alig ismerjük, alig fogyasztjuk. Pedig, ha megismerjük jótékony hatásait, és rájövünk, milyen sokféleképpen használhatjuk, legszívesebben minden héten fogyasztanánk.

A napraforgó rokona

Gumós növény, sokan azt hiszik, krumpliféle, pedig nem. Növénytanilag a napraforgóval áll rokonságban, és a burgonyához hasonlóan kell vetni: igénytelen, kicsírázott változatát elég csak a földbe vetni, nem fagy el, nagyon gyorsan nő, és egész télen rendelkezésünkre áll. Nincs kártevője, nem kell gyomirtózni – sőt elnyomja a gyomokat – nem igényel különösebb gondozást. A csicsóka a tökéletes bio termény, és aki igazi biokertet szeretne, feltétlenül vessen csicsókát is. Persze saját kert híján, a piacokon és a zöldségesnél fogjuk keresni – egyre több helyen komolyan is veszik az igényünket, és bizony, kapható csicsóka. A magyar csicsóka név a “csúcs” szóból ered, és az egyenetlen felületű, göcsörtös gumóra utal.

A téves névadások bajnoka

Angolul jeruzsálemi articsókának hívják, pedig se Jeruzsálemhez, se az articsókához nincs köze. A félreértés hátterében az állhat, hogy az eredetileg Észak-Amerikában őshonos növényt az ott letelepedett olasz bevándorlók “girasole artichoke”-ként emlegették. A girasole a napraforgó olaszul, és arra utal, hogy a csicsóka virága hasonlít a napraforgóra. Az artichoke pedig – amiért az olaszok rajongtak – azért kerülhetett a névadásba, mert az articsókaszív íze hasonlít a csicsókáéhoz. A girasol kiejtése “dzsiraszol”, innen pedig már csak egy lépés volt egy angol anyanyelvű számára a félreértés, hogy Jerusalem legyen belőle.

Mindenesetre, ha egy elegáns étterem étlapján ezt a nevet látjuk, egyszerű csicsókát fogunk kapni, nagy valószínűséggel valamilyen drága hal, rák, kagyló vagy vadhús kíséretében. Akkor se lepődjünk meg, ha desszert formájában álmodják a tányérunkra.

Disznótakarmányból a csúcsgasztronómiáig

Az észak-amerikai indiánok régóta fogyasztották és kedvelték, az európai hódítók kíváncsiságból küldtek néhány zsákkal az őshazába. Egy 17. századi feljegyzésből például kiderült, hogy Quebec város alapítója, Samuel de Champlain éppen az articsókával való hasonlóság miatt küldött Párizsba egy nagy adag csicsókát, ahol azonnal a párizsi előkelőségek egyik kedvenc csemegéje lett. Idővel azonban feledésbe merült, és nagyon sokáig a szegények eledelének számított, sőt, akadt olyan hely is, ahol inkább csak a disznóknak dobták eleségül. Roppant egészséges sertések lehettek, azt azért tegyük hozzá.

És hogy miért volt inkább amolyan ínségeleség a csicsóka? Sem a megjelenése, sem a termesztése, sem a begyűjtése nem volt valami emelkedett: ronda kis gumók, amiket úgy kellett a földből kiforgatni, nehéz volt begyűjteni, és még nehezebb megtisztítani, viszont zord körülmények között is megtermett, így télen, a vitaminhiányos időszakban is elérhető volt. Pedig a beltartalmi értékei alapján inkább a föld ajándékaként kellett volna rá tekinteni. A csicsóka kivárta a sorát, és idővel nemcsak arra jöttek rá az emberek, hogy nagyon finom, hanem arra is, hogy nagyon egészséges.

A csodagumó

Manapság inkább csodazöldségnek számít. Rendkívül magas a rosttartalma, serkenti az emésztést. A benne található inulin (a szénhidrát egyik formája, egy vízben oldódó rostanyag) biztosítja az édeskés ízét – ettől olyan tápláló és energiadús alapanyag. További jótékony hatása, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem emeli meg a vércukorszintet. (Ugyanez a burgonyáról például nem mondható el.) Ez utóbbi tulajdonsága miatt ajánlják cukorbetegeknek és diétázóknak is. Szinte az összes fontos vitamin és ásványi anyag megtalálható benne: kalcium, magnézium, kálium, foszfor, cink, C-vitamin, B1-, B2-vitamin, valamint béta karotin.

Nem árt tudni, hogy amikor áthalad a bélrendszeren, az arra érzékenyeknél puffadást, görcsöket okozhat. Szakértők ezért azt javasolják, hogy aki nem rutinos csicsókafogyasztó, először inkább kisebb adagokkal, óvatosan kezdje.

Minden formája szerethető

Gyakorlatilag nincs olyan elkészítési mód, amivel a csicsókából ne varázsolhatnánk valami nagyszerű ételt. Abból induljunk ki, hogy amit a burgonyából vagy a gyökérzöldségekből elkészíthetünk, azt csicsókából is: pürésíthetjük, mint a burgonyát, lehet krémleves, süthetünk rakott csicsókát tejszínnel vagy besamellel. A gyökérzöldségek mintájára lehet levesbetét, süthetjük, piríthatjuk, frissen salátába is reszelhetjük, vagy zöldségcsipszet készíthetünk belőle. Mindezt persze úgy, hogy remekül passzol más zöldségekhez is: céklával, petrezselyemmel, sárgarépával, zellerrel is bátran kombinálhatjuk. Az előkészítése nem a legkedveltebb konyhai munka. A göcsörtös gumókat legegyszerűbben egy dörzsszivaccsal tisztíthatjuk meg. Ha még szebb külsőt szeretnénk, jöhet a zöldséghámozó aztán a reszelő vagy a mandolin, vagy az egyszerű aprítás – attól függően, mi lesz a további sorsa.

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter