5 dolog, amit tudnunk kell Julia Child-ról

Ha Auguste Escoffier-ról azt mondtuk, az egyik legjelentősebb egyénisége volt a világ gasztronómiájának, Julia Child esetében sem kell fukarkodnunk a nagy szavakkal.

Úgyhogy bátran jelentsük is ki: ő volt az első igazi celebszakácsnő. Ő volt az első olyan nő, aki szakácskönyveivel nemcsak érdekes recepteket akart közölni, hanem egyszersmind tanítani és szórakoztatni is akarta az olvasóit. Ő volt az, aki egy szakácskönyvvel olyan példányszámot tudott elérni a hatvanas évek Amerikájában a könyvpiacon, amit a mai napig nem sikerült igazán senkinek felülmúlnia. Aki kihasználva a televízió adta lehetőségeket, igazi showműsort kerített egy-egy egyszerű étel megfőzéséből is, és ezzel megalapozta a televíziós szakácsműsorok létjogosultságát. És végül, de nem utolsó sorban: akinek hatására rengeteg háziasszony érezte, hogy a főzés nemcsak egy kötelezettség, hanem örömteli időtöltés és művészet is lehet.

1. A főzés tanulható és tanítható

Ahhoz, hogy megértsük Julia Child szerepét és hatását, tudnunk kell, milyen úton jutott ő idáig. Julia Carolyn McWilliams néven született 1912-ben. A főiskola után New Yorkban gépírónőként helyezkedett el, újságoknak írt és reklámkampányokban dolgozott. A második világháború alatt kutatóként (vagy nevezzük inkább ügynöknek) először Ceylonban majd Kínában volt kiküldetésben.

Ceylonban ismerkedett meg Paul Cushing Childdal, akihez 1946-ban feleségül ment, és akivel később Párizsba költöztek, Franciaországba, a gasztronómia hazájába. Itt néhány hét alatt a nulláról megtanult franciául, majd beiratkozott a nagynevű Le Cordon Bleu nevű főzőiskolába. Egy ilyen képzés akkoriban – legalábbis egy amatőr külföldi nő számára – kiváltság volt, úri passzió. Diplomatafeleségként Julia Child mindezt megengedhette magának, és lelkesedésével, lendületével mindenkit levett a lábáról. Olyan alázatos volt, hogy képes volt a főzőiskolában tanultakat gyakorlásképpen még kétszer-háromszor otthon is lefőzni, hogy tökéletesítse tudását. Fél évvel később (1951-ben) két másik iskolatársával alapított egy csak nőknek szóló főzőiskolát: ez volt a L’Ecole des trois Gourmettes (A három ínyencnő iskolája). A lakásétterem- és főzőiskola főként unatkozó diplomatafeleségek szórakoztatása és tanítása céljából jött létre, de ez mindegy is, a lényeg, hogy Julia Child ebben is messze megelőzte korát.

2. A mestermű

Amilyen jelentős volt Escoffier könyve, a Le Guide Culinary a maga idejében, annyira fontosak Julia Child szakácskönyvei is. A történelmi idők és a helyszín is változott – hiszen Child az Egyesült Államokban ért el először óriási sikereket – de a tény attól még tény: idővel a világ gasztronómiájában ő lett az egyik királynő. A legfontosabb cím több mint húszkötetes életművéből a Mastering the Art of French Cooking. (Ha magyarra fordítanánk, “A francia konyha iskolája címet” adhatnánk a könyvnek, de valamilyen rejtélyes okból eddig még senkinek nem jutott eszébe elkészíteni ennek az alapműnek a magyar fordítását.) Simone Beck és Louisette Bertholle voltak Julia Child szerkesztőtársai, akikkel a három ínyenc hölgy főzőiskoláját is megalapították.

A mű nagyszerűségéről mindent elmond, hogy tíz éven át tökéletesítették, szerkesztették tartalmát. Megérte, hiszen már a megjelenés évében, 1961-ben több mint százezer eladott példányt ért el. Ez egy több mint 700 oldalas, rengeteg leíró, edukáló jellegű részt tartalmazó könyv esetében kisebbfajta csoda volt. Arról nem beszélve, hogy az azóta eltelt fél évszázadban világszerte több mint négymillió példányt adtak el belőle.

3. A tévéstúdióban elrontott palacsinta esete

Julia Child karrierje a hatvanas évek Amerikájában bontakozott ki, abban a történelmi időben, amikor a televízió mindent elsöprő módon változtatta meg az emberek szokásait. De a siker receptjének ez még csak az egyik hozzávalója. Egy másik fontos eleme az volt, hogy a hatvanas években Amerikában felfedezték, sőt, egyenesen rajongtak a francia kultúráért: a filmért, az irodalomért, a divatért – és a kulináriáért. Az amerikai konyha akkoriban minden volt, csak éppen izgalmas nem. Julia remek érzékkel vette elő a francia alapokat, és ezzel egyszersmind felnyitotta az amerikaiak szemét, hogy lássanak túl a hamburger-hotdog-pizza szentháromságon. Persze maga a műfaj, a televíziós főzőműsor nem volt teljesen újkeletű, de Julia Child előtt senkinek sem sikerült ilyen hitelességgel és élvezettel bemutatnia a főzést a képernyőn.

A The French Chef című műsora 1963-ban indult, egyszerre 96 csatorna vetítette, 1966-ban pedig Emmy-díjat nyert vele. A siker jó receptúrája persze mit sem ért volna Julia Child egyénisége és előadásmódja nélkül. Műsorai még mai szemmel is élvezetesek, szerethetősége pedig a spontaneitásában rejlik. Ez a hórihorgas, impulzív nő magyaráz, tesz-vesz, teljesen otthonosan és természetesen viselkedik a főzőstúdióban. Nála még az is belefér, hogy néha elrontja, kiönti, odaégeti az ételt – hiszen ez bárkivel előfordulhat. Bármelyik háziasszony könnyedén azonosulhatott vele, mindamellett, hogy rengeteget tanulhattak is tőle. Közben pedig remek humorával, manapság is sokat idézett bonmot-jaival még szórakoztatta is nézőit.

4. A főzés: divat és stílus

Nemcsak, hogy megmutatta az amerikaiaknak a francia konyha, és végső soron a minőségi főzés alapjait, de divatot is teremtett vele. A nézői, a háziasszonyok úgy érezhették, jó beállni a tűzhely mellé, sikk jókat főzni, jó vendéglátónak és gasztronómiában jártas embernek lenni. Manapság azt mondják, Julia Child készítette elő a hetvenes években kicsúcsosodó amerikai gasztroforradalmat, amikor is a dobozos ételeket felváltották a francia klasszikusok.

5. A gasztronómia a nőké (is)

Manapság úgy mondanánk: Julia Child ’trendsetter’, vagyis divatdiktátor volt. Minden értelemben, de kétségtelenül nagy hatással volt arra is, hogy a nők ne egyfajta robotként, hanem élvezetként tekintsenek a főzésre. Rendkívül nagy tömegeket inspirált és tanított. Több tévéműsort készített még a hetvenes-nyolcvanas években, mindent tudott a főzésről, és az utolsó pillanatig tanította és lelkesítette a nézőket és az olvasókat. Könyveire sokan még ma is úgy tekintenek, mint legfontosabb alapművekre. Kultúraformáló hatását bizonyítja, hogy ő volt az első nő, aki felkerült az Amerikai Kulináris Intézet hírességeinek falára. 2000-ben a francia Becsületrend legmagasabb fokozatával tűntették ki. Kilencvennégy éves korában hunyt el, olyan életművet hagyva maga után, amelyet azóta sem tudott senki túlszárnyalni.

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter