Luca ezerszínű napja

Kevés olyan dátum van a naptárban, amihez annyi szokás, hiedelem, babona kapcsolódna. mint Luca napjához, december 13-án. A Gergely-naptár bevezetése előtt ez volt a téli napforduló napja is.

A névadó

Szent Lucia szicíliai születésű előkelő származású nemes hölgy volt, a Római Birodalomban élt a harmadik században, Szirakuzában. Keresztény hitéért vértanúhalált halt. Már az ötödik századtól ismert és tisztelt szent lett. Rendkívül sok művészt megihletett, a hagyomány szerint a vakok, a szembetegségben szenvedők, a bűnbánó utcanők és a hegyes szerszámmal dolgozók védőszentje is.

Luca napja – a gonoszjáró nap

Nálunk Luca kevéssé hasonlít szent szűzre – a magyar tradíció inkább egyfajta boszorkánynak képzeli el. A hagyomány szerint ezen a napon ugyanis rossz szellemek, kísértetek járnak. Ez ellen fokhagymával védekeztek általában, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, még az állatok fejét is bedörzsölték vele. A bejárathoz hamut szórtak, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak. A seprűket el kellett zárni – nehogy a boszorkányok megtalálják, és azokon nyargalásszanak. Hajnali mise előtt egyes tájakon bezártak minden ajtót és ablakot, nehogy a boszorkányok be tudjanak menni a házba.

„Dologtiltás” és jövendölés

Ezen napon a lányoknak, asszonyoknak tilos volt dolgozniuk: fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni, meszelni sem lehetett. Ha ezt megszegték súlyosan megbűnhődtek – a hiedelem szerint. Érdekesség, hogy lopni kifejezetten ajánlatos volt: például a szomszédasszonytól egy tojást. Ezt aztán a saját tyúk alá kellett rakni és közben fohászkodni, hogy a saját tojjon, a szomszédé meg ne.

Ezen a napon hintettek a tálba búzaszemeket a falusi asszonyok, melyek karácsonyra szárba szökkenve a következő év termését voltak hivatottak előre jelezni. Néhol gyertyát állítottak a búza közepébe, mely így az asztal díszeként is szolgált.

Lucabúzát mi is vethetünk. Egy majdnem színültig földdel teli virágcserepet hintsünk sűrűn búzaszemekkel, takarjuk le földdel, és minden nap öntözzük meg! Akkor ígérkezik jó termés a következő évben a hagyomány szerint, ha a búza 30-40 centiméteresre nő karácsonyig. Ha szépen gondozzuk a búzánkat, akár vízkeresztig is kitart.

 

De nemcsak termést jövendöltek, a lányok mézet ettek, hogy magukhoz vonzzák a legényeket édességükkel. A hagyomány szerint Luca napján megláthatták jövendőbeli férjüket is – ha éjfélkor mezítláb a házat körbejárták, és a bent megterített asztalra kívülről belestek.

Házasságjóslás tekintetében többféle módszer is létezett: lehetett a potenciális jelöltek nevét gombócba vagy pogácsába is rejteni. Attól függően, hogy mibe került, az lett a nyerő, aki vagy a forró víz tetejére elsőként felúszó gombócban találtatott, vagy az utoljára maradó pogácsában. Pogácsa híján a neveket papírdarabokra írták, melyeket aztán egyesével elégettek 12 napon át – illetve 11 napon át, az utolsó lett a szerencsés befutó.

Ettől a naptól kezdve figyelték az időjárást is: úgy tartották, hogy amilyen idő van, olyan lesz a következő év első hónapja, amilyen másnap, olyan lesz a második hónap, és így tovább – egészen 12 napon keresztül.

Luca széke

A leginkább ehhez a naphoz kapcsolódó jól ismert tárgy Luca széke, mely egy ötszög alakú szék – egyes vidékeken háromlábú és kerek. Ezen a napon kellett elkezdeni összerakni és karácsonykor kellett befejezni. Innen ered a mondás: lassan készül, mint a Luca széke. Nem volt ám jó akármilyen tákolmány – a széknek el kellett bírnia egy felnőtt férfit is. Ennek teljesen praktikus oka volt: Luca székére a karácsonyi éjféli misén fel kellett állni, mert onnan a magasból lehetett meglátni a boszorkányokat. Így hazafelé a miséről mákot szórva menekülhetett a delikvens a boszorkányok elől – akiknek a mákot fel kellett szedniük, így nem érték utol a menekülőt. A szerencsés, boszorkánymentes hazaérkezés után aztán Luca székét el kellett égetni. Ezzel az aktussal zárult a Luca napjához köthető hagyományok széles tárháza.

 

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter