Szent Borbála cseresznyeága és a karácsony

Ha december negyedikén egy cseresznyeágat viszünk be a szobába, vízbe rakjuk és az karácsonyra virágba borul – a házban lakó lány a következő évben férjhez megy. Ezt tartja a népi hagyomány. De ki volt Borbála, akinek neve napjához ez a szokás kapcsolódik?

Borbála és a népi hagyomány

A népi hagyományok sokféle módon megőrizték őt, bár ezeket a szokásokat ma már kevéssé ismerjük – ellentétben a Luca-napi szokásokkal. Ennek oka, hogy magyar nyelvterületen kevéssé terjedtek el. Érdemes azonban felidézni, hogy miket kapcsolt a hagyomány Borbála/Barbara napjához. Egyik legerősebb a munkatilalom: nem szabad varrni, fonni vagy seperni ezen a napon, valamint a ruhákat kint hagyni. Mindezek ellenére Göcsejben például ajánlatos Borbála napján tollfosztani, Baranyában pedig bort fejteni. A Borbála-ág pedig – melynek leírásával kezdtük el megidézni Szent Borbálát – nemcsak jövendő házasságra, de a termésre is utalt: ha kivirágzott, a következő évben jó termést vártak.

Élete és vértanúsága

Borbála (más országokban Barbara – a „Barbarus” névből) a Római Birodalom területén született a harmadik században. A legendák szerint a gazdag nikomédiai Dioszkorosz szépséges, okos, ám igen kegyes természetű leánygyermeke volt, aki ellenszegült apja akaratának. Ez csak látszólag ellentmondás a kegyesség tekintetében – a pogány apa gyermeke kereszténnyé vált ugyanis, ez erős ellenszegülés egy pogány családban. Dioszkorosz kereskedő volt és utazásai idejére toronyba záratta leányát, aki apja egyik távolléte alatt egy harmadik ablakot vágatott a torony falába – a Szentháromságra utalva. Így tudatta apjával, milyen hitre tért. Ez akkor, a harmadik század végén halálos bűnnek számított a Római Birodalomban. A legenda szerint apja ekkor akarta először megölni, de Borbálát imái segítették, a torony falai megnyíltak előtte és egy hegyre repítették a gyilkos kard elől.

A lányt végül elfogták és ügye a tartomány prefektusa elé került. Hiába kínozták és gyötörték, sebei minden reggelre újra és újra beforrtak. Hiába a kínzások, hitét nem tagadta meg, végül saját apja keze által halt meg. A gyilkos apát hazafelé tartván villám sújtotta agyon. Borbálát egy keresztény ember temette el, egy Julianna nevű leánnyal együtt. Sírjánál számtalan csodát láttak és lejegyeztek

Borbála, a védőszent

Borbála a „hirtelen és készületlen halál” ellen oltalmaz – mivel apja ezzel bűnhődött gonoszságaiért. Emiatt kérik Borbála védelmét villámcsapás és tűzvész ellen, a bányászok, akik sújtólégtől tartanak, a hegymászók, akiket villámcsapás és vihar fenyeget, a harangöntők, akik a vészharangokat öntik. De hozzá fohászkodnak az építészek is – utalással a toronyra, ahol raboskodott.

Borbála legendáját a 10. századtól bővítették ki és hamarosan az egyik leginkább tisztelt szent lett. Legismertebb megjelenítése, amit vélhetően mindannyian láthattunk már, Raffaello Santi: Sixtusi Madonna című festményén látható – jobboldalon.

A hivatalos katolikus naptárból elegendő történeti bizonyíték hiányában 1969-ben kikerült, de hagyománya tovább él Európában.

 

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter