A pataki tál

A római tál – azaz a Römertopf avagy Pataki tál – története, mit ad az ég, a római korig is visszanyúlik –  bárki bármit is gondolt volna arról, miszerint ez egy városi legenda csupán. 🙂 E méltatlanul háttérbe szoruló edényünkről, mely igen sokféle étel készítésére kiválóan használható, elmondható, hogy már az ókori rómaiak is nagy örömmel alkottak benne ínycsiklandó fogásokat. Márpedig, ahogy azt történelmi ismereteinkből előhalásszuk, az ókori Rómában igencsak tudták élvezni az életet. (Ha még korábbra tekintünk, akkor azt látjuk, hogy bizony, az agyagot, mint edény alapanyagot már a görögök, sőt az egyiptomiak is használták)

Na de térjünk vissza a huszonegyedik századhoz! Az egyszerű, máztalan agyagedény titka abban rejlik, hogy ha használat előtt beáztatjuk, akkor a finom étek a saját „gőzében” lassan párolódva készül el – így még zsiradékra sincs szükség. Gyakorlatilag bármi készíthető római tálban, de véleményem szerint egyike a legízletesebb fogásoknak hús és zöldség egybesütésének esete, amikor is, ízorgiát képesek okozni egymás társaságában – a szaunában megsülve.

Használat előtt legalább fél órára illik beáztatni, mosogatni pedig nem szabad semmilyen dörzsölődő szivaccsal! Én mosogatószert sem használok – így tanultam édesanyámtól – forró vízzel visszatoljuk a sütőbe egy fél órára és kefével megtisztítjuk.

Hideg sütőbe toljuk!

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter