Csillagos ötös: a cékla

Céklát szinte egész évben vehetünk, és akik valamiért nem kedvelik, nem is tudják milyen csodálatosan egészséges, sokoldalú és finom zöldségféléről maradnak le. Összegyűjtöttük az 5 legfontosabb tudnivalót róla.

  1. A cékla tényleg ősidők óta jelen van az ember táplálkozásában. Az újkőkorszakból ránk maradt leletek bizonyítják, hogy már akkor ismerték és fogyasztották a vadon termő céklát. A babilóniaiak és a föníciakiak is kedvelték, a rómaiak pedig egész Európában elterjesztették. Nagy Károly birodalmában törvény írta elő a céklatermesztést. Magyarországon a 17. században írtak róla először, a modern fajták a 19. században jelentek meg.

 

  1. A cékla az a gyökérzöldség, amiből – bár nem tartalmaz sokkal több vasat, mint más zöldségfélék – az emberi szervezet a legjobban tudja hasznosítani a vasat. A középkorban is alkalmazták már gyógyászati célokra, de már az indiai ayurvédikus orvoslás is felismerte vérképző hatását. Manapság divatos kifejezéssel élve, a cékla az egyik legkönnyebben beszerezhető szuperélelmiszerünk: tele van antioxidánsokkal és segíti a test méregtelenítő folyamatait.

 

  1. A céklát nyersen, főzve, pürésítve, sütve, csipszként, savanyítva, préselve is fogyaszthatjuk. Akár süteménytésztába is keverhetjük, vagy rizottóhoz, gnocchihoz is felhasználhatjuk. A gumónak jellegzetes földes íze van, amitől azért nem kell tartani: alapos öblítéssel eltüntethető. Ha préseljük, érdemes valamilyen gyümölcslével, például almával vagy bogyós gyümölcsökkel keverni. A cékla ilyen értelemben is univerzális: édesen és sósan is finom, vegetáriánus és húsos fogásokhoz is jó, főétel, leves, saláta, de akár desszert is lehet belőle. Kiváló chutney és lekvár alap.

 

  1. Általában a gyökeret fogyasztjuk, de a levele is ehető. A megbízható, bio kertészetből származó, egészséges leveleket ugyanúgy fel lehet használni, mint a spenótot vagy a mángoldot, ízében is ezekhez a zöldségekhez hasonlítható. Kiváló pesztó alapanyag. Ha így fogyasztjuk, csak szép, egészséges, ropogós levelekhez nyúljunk, mert az ernyedtebbek már keserűek lehetnek.

 

  1. Manapság már egyre gyakrabban találkozhatunk fehér és sárga színű céklával is. A sárga gumók édeskésebbek, kevésbé jellemző rájuk a földes íz, viszont magasabb a béta-karotin tartalmuk. Létezik egy fehér-rózsaszín csíkos színváltozat is, a Chioggia – ez annyira elvesztette jellegzetes földes ízét, hogy nemcsak szemrevaló, de ízre is tökéletes saláta alapanyag.

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter