Fehérrépa és pasztinák

Az elnevezések tekintetében van némi zűrzavar: a pasztinák ugyanaz, mint a paszternák, viszont nem ugyanaz, mint a fehérrépa, ami másik nevén a petrezselyemgyökér. Ránézésre nagyon hasonlóak, néhány fontos tulajdonság azonban megkülönbözteti őket: a pasztinák levéltöve beeső, míg a fehérrépa tövéből csúcsosan nőnek kifelé a levelek.

A pasztinák levelei inkább a zellerlevelekre emlékeztetnek, ráadásul emberi fogyasztásra éppúgy nem alkalmasak, mint, takarmányozásra. Ha úgy találkozunk vele, hogy már nincs rajta a levele, akkor ha felvágjuk, a paszternák belseje olyan mintázatú, mint a fákon az évgyűrűk, a fehérrépáé szálas. A pasztinák megtartja fehér színét, míg a fehérrépa aszaláskor, szárításkor kissé megszürkül. A pasztinák íze valamivel édesebb, mint a fehérrépáé, utóbbiban éppen azt szeretjük, hogy kicsit földes, aromás – és éppen emiatt olyan jó a húslevesbe vagy a vadasmártásba. De ettől eltekintve, a felhasználási lehetőségeik körülbelül ugyanazok: leveszöldségként, krémlevesnek, pürének, gratin-nek, tepsiben sütve csipszként, esteleg sós vízben párolva köretként a főtt krumpli mintájára.

A petrezselyem a Földközi-tenger térségéből származik, az ókori görögök afrodiziákumként és gyógynövényként is használták – fontos kiemelni azonban, hogy ekkor még inkább csak a zöldjét. A középkorban is még csak a zöld részét használták, ráadásul sok furcsa babona is kötődött hozzá. Maga a petrezselyemgyökér, vagyis a fehérrépa megjelenése holland kertészeknek köszönhető, akik addig nemesítették a petrezselyem korábban jellemzően csenevész kis gyökerét, amíg termetesebb példányokat nem tudtak kihúzni a földből. Mint a legtöbb  gyökérzöldség, a fehérrépa is szinte az egész világon elterjedt.

A paszternák, sok más gyökérzöldséghez hasonlóan szintén régóta kedvelt szénhidrátforrása az emberiségnek, népszerűségét csak a burgonya megjelenése törte meg a 18. században. Az elnevezés a latin pastinum, kétágú kapa jelentésú szóra vezethető vissza. Magas energia- és keményítőtartalmú, van benne kálium, foszfor és C-vitamin is. Jó tudni, hogy nem gyűjt nitrátot, ezért még a műtrágyázott földekről származó pasztináktól sem kell tartanunk. Alapvető zöldsége a hűvösebb éghajlatú országok konyháinak: a skandináv, a német, az angol és a németalföldi szakácskönyvekben számtalan ötletet találunk a felhasználására.

Szólj hozzá

Minimum 4 karakter